Kezüket csókolom!

Íme az első bejegyzésem.

Mindig is sokat agyaltam ezen a témán. Ízlelgessük egy kicsit ezt a kijelentést: Jobb adni, mint kapni... Hmm, jobb adni, mint kaaapni...

Érzed már? Nem, na akkor elmondom. Mert én már érzem, bugyog fel az ereimben, dagad a halántékom és felkiáltok: Ezmijezmán???

Végig gondolta az, aki ezt a közhelyet kitalálta, hogy mit sugall? Szerintem nagyon nem, csak hirtelen okos volt, tudod a láthatatlan villanykörtével a feje felett... Ütni tudnám, nem kicsit, de nagyon. És mi a szép még ebben? Hogy legtöbbet a gyerekeknek szajkózzák. Na, álljunk meg egy szóra, csak olyan grécsisen (igen, tudom, hogy nem így írják). Mit versz a gyereked kicsi buksijába már a kezdetektől, neeem, nem azt, hogy mindenki egyenlő, nem bizony. Hanem azt, hogy aki ad, az milyen f*sza gyerek... Ehhez társul még a "Aki gyorsan ad, kétszer ad"... Amit azért jegyezzünk meg, hogy helyenként igencsak tévesen kapcsolnak össze a címben említettel.

Kapiskálod már? Ízleljük meg újra. Jobb adni, mint kapni.

Oké, fektessünk le valakit, ja nem-nem, valamit. Nem azzal van gondom, hogy az adakozást, meg a jótéteményeket fontosságára hívjuk fel a figyelmet. Szó sincs erről, a mai világban mindennek kell a marketing. Nade kérem, engedtessék már meg alanyi jogomból fakadóan eldönteni, hogy fogok-e adni, és ha nem, akkor ne én legyek már a sz*rszemét. Mert bizony ezt tapasztaltam a nagy közösségi oldalakon, hogy savazzák azt, aki nem mondja de mánazonnal, hogy "nesztek, itt a mindenem, csupa jószívvel adom, vigyétek, inggyé'!". Ugye, hogy ugye?

Kanyarodjunk vissza egy kicsit a gyerekekhez és az eredeti témámhoz, úgy általánosan. Szóval, azt plántálod a kis fejébe, hogy jobb adni. És mellé azt is elmondod, hogy "drága kisfiam, nagyon szép dolog adni, de tudod mi még ugyanolyan fontos? Az, hogy tudj kapni is!"?  BUMMM, hát ez az, gondold csak végig, adhatsz te bármit, ha a másik végen nem fogadják... Példa kell? Tessék! Voltál te is ádámcsutkáig szerelmetes oviban, mi? Igen, én is smároltam a bokorban a szívszerelmemmel... De tudod mi volt a gond? Mikor adod ám, és úgy s*ggberugósan fájdalmatosan nem fogadják a szerelmedet... Na, ez pont olyan, akkor aztán mondhatod, hogy jobb adni, mint kapni. Sz*r volt mert nem fogadták, és nem viszonozták? Az biza, sz*r.

Tehát, mit is kell megtanítani azoknak a kis "ovisoknak", az az a felnőtteknek? Mert k*rvára elfelejtik, és nem ezt nevelik beléjük. Hogy kapni is tudni kell, nagyon is. Oké-oké, a pszichopata darabolós gyilkos szerelmét azért fogadjuk fenntartásokkal, (csak hogy a szerelmes példánál maradjunk) az nem biztos, hogy garantálja a kapcsolat egységét.

Gyerekek, tudjuk elfogadni, amit nekünk adnak. Örömmel, őszintén! Legyünk önzőek, mert igenis 
U-G-Y-A-N-O-L-Y-A-N jó KAPNI, mint ADNI !!! A egyik nem létezik a másik nélkül!