Hétfő reggel. Arcomon a mosoly nem őszinte. Munkába indulok. Mély levegőt és lendületet veszek, automatikusan fordítom a kulcsot a zárban, nyitom az ajtót, lépek át a küszöbön és ekkor a szomszéd lakásból épp induló srác arckifejezése láttán emlékek törnek elő a hétvégéről...

Szóval a srác arca - csak hogy megalapozzam a hangulatod - valami hihetetlen kifejezést vett fel, egyszerre volt rajta egy totyogós kisgyerek tágra nyílt tekintete, ahogy a csokiért ácsingózik, és valami fura elismerés... Már emelte is jobb kezét, hogy csak úgy amerikásan, hüvelykujjával is kifejezze csodálatát, és halkan valami ilyesmi hagyta el a száját: "Eeez, eez, igen!". Csórikám nem elég halkan adta tudtomra véleményét, mert a barátnője akkorát b*szott a hátára, hogy szegény csak úgy nyekkent. Fúú, a csaj, na az ő arcára valami teljesen más ült ki... Elég szabad szájú vagyok, de ezt még én sem vállalom be, hogy leírjam, legyen elég annyi, hogy szerintem egy kanállal képes lenne kibelezni, feldarabolni, karóba húzni, majd leköpni. Visszagondolva, lehet nem fogadta el tőle a barátja a szokásos nemostfájafejem kifogást. Na mindegy...

Elengedem ezt, haladok tovább, indulok le a lépcsőn. Közben pörgetem az eseményeket a fejemben. Aha, megvan már, péntek volt. Munka után idegállapotban voltam, tudod olyan "nade Maúnika, hát idegállapotban voltam" szinten. De szerencsére vannak az embernek barátai, pláne olyanok, akiknek ha beígérsz egy-két felest, már jön is. Jó házigazda lévén természetesen behűtöttem a vodkát a pezsgővel, mert ha már lúd legyen kövér. Szárnysegédem meg is érkezett és neki láttunk elpusztítani az üvegek tartalmát. Nem tudom mennyi lehetett a vértartalma az alkoholnak az ereinkben, de jött az ötlet, menjünk csajozni-bulizni. Szingli lévén azt mondtam egye-b*ssza, és már indultam is a zuhany alá, puccba vágtam magam, illatfelhő meg minden, és már vágódtunk is a taxiba. És el kell keserítselek, nem tudok csajozási tanácsokat adni, hogy milyen dumát nyomj, ugyanis innentől nagyjából filmszakadás van. Arra sem emlékszem, hogy hol lyukadtunk ki, és hogy onnan mikor és milyen körülmények között távoztunk. Ami rémlik, azt megosztom veled, azt hiszem abból is össze fogod tudni illeszteni a történetet, kábé úgy, ahogy én. 

Szóval, amire emlékszem, hogy kib*szottul világos van, hja, persze, mert nappal van. Szombat... És valamiért nem húztam le a hálószobám ablakán a redőnyt, úgyhogy bántja kicsi szemem a fény. Nyitogatom a csipám és akkor látom, hogy rohadtul nem vagyok egyedül az ágyamban. A-ááá, nem egy, kettő! Aha, jól számolsz, hárman fekszünk a nem túl nagy ágyamban. Kaján vigyorral a képemen konstatálom, hogy még részegen is tökéletesen ragaszkodhattam a zsáneremhez, tetszett amit láttam, nagyon is. Dombok itt, völgyek ott... Persze, hogy ruha nélkül, hogy máshogy... MIÉRT VAN ITT ILYEN ROHADT MELEG?! Hja, hogy fáztunk, ühüm, a fűtés meg úgy megy mintha Szibériában lennénk, majd' leesik a falról a radiátor. Mindegy, járatom a szemem hol a szőkén, hol a feketén, fúúú... Hirtelen kellemetlen érzés hasít belém: ez nem az én alsóm... Persze, hogy biztos vagyok benne Te ökör, szorít, mint állat. Azonnali vágyat éreztem, hogy megszabaduljak tőle, ezért elkezdtem lefolyni az ágyról a fürdőszoba irányába. Miközben megpróbáltam kigabalyítani magam a karok és lábak öleléséből szemem sarkában felsejlett a kép. VALAKI FEKSZIK A KANAPÉN!!! Jesszus, hányan vannak? Jól van kussolsz Yankee, pofád befogod, ezen sincs ruha, és szintén a zsánered, csak barnában. Közelebb mentem, hogy beazonosítsam, hm... kicsit idősebb, nade sebaj, szeretem az érett gyümölcsöket is. 

Nagyjából ennél a szakaszánál járhattam a "hétvégi filmemnek", mikor az elsőre értem és az alattam lakó idősebb hölgy épp haladt a lakása felé. (Mi a frász van itt? Hétfőn én még ekkora forgalmat nem láttam ebben a házban, pláne hogy az átlagéletkor 80 és a halál között van...) Nézd már, ezek tettes társak lennének a fenti csajjal, ha a megnyúzásomról van szó... És effelől teljesen biztos vagyok, mert csak ennyit lökött oda: "Cöhh, na de aranyoskám!" Ahháá, szóval ő is élőben hallgatta a hétvégi műsort...

Tehát érett... Szép, nem ébresztem fel, lecibálom magamról az alsóneműt, ami ugye nem az enyém és elindulok. Hova? Fogalmam sincs, de már ébredezek. Attyaságosisten. Az egy dolog, hogy a hálószobában a takaró, a párnák, melltartók és egyéb ruhaneműk a földön szanaszét, de hogy a fogas az előszobában miért döntött úgy, hogy a falról leköltözik, nem értem. A félhomályban majdnem átesek egy hosszú szövetkabáton és egy nadrágon, ahhaaa, tehát itt már elkezdődtek dolgok. Ezek láttán tényleg hallhatott egy-két "apró" dübbenést a néni. Megyek tovább, nyitom a konyhát. Há' ba'meg, miapicsa? Úgy néz ki a konyha, mintha egy drogdíler beletüsszentett volna a kokós zacsiba, de nem egyszeeer!!! Mintát veszek a fehér porból, hm, liszt... Ajjajj, ez vajon mihez kellett? Óhhó, megvan, látom már... Kávét főztünk, de szerintem nem ittuk meg. - Öregem, tisztára elmehetnék nyomozónak valamelyik szíeszáj sorozatba, ahogy rakom össze a nyomok alapján az estét. - Ja, hogy neked sem tiszta, hogy a kávé és a liszt hogy jön össze? Először nekem sem volt teljesen egyértelmű, de már emlékszem, hogy elfogyott a cukor, és a lisztet azonosítottam be porcukornak... Mindegy, engedd el ezt a képet. Engedj be helyére egy másikat. Egy seggnyomot a pulton, yess, emlékszem már, felb*sztak rá. Én meg valaki mást a konyhaasztalra, ami normál esetben ilyen a falról felnyitható szir-szar, tudod, de most a konyha közepén összeroskadva hever, és tiplik állnak ki a falból. Ahhaa, ezt is hallhatta a néni alattam. A hűtőmágnesekről ne is beszéljünk, kezdhetem elölről a gyűjtögetést...
A hajnalban lefőzött kávét újra kívánom hasznosítani, úgyhogy bevágom a mikróba melegedni. Nézem bárgyún ahogy pörög, mint a búcsúban Törőcsik Marival a körhinta, hmmm... elmerülök benne és közben azon töprengem, hogy kedves barátomat vajon hol hagyhattam el az est folyamán, de nem nagyon foglalkoztat sokáig a kérdés, mert tudom, hogy bugyik terén őt sem kell félteni. Így állok és merengek, vagyis merengenék mikor is jön a kérdés: MIAF*SZ? egy fülbevaló a mikróban? Áh, hagyjuk, nem akarom tudni, így csak a kávém veszem ki, és csoszogok vissza a nappaliba. Hopp a k*rvaanyját a kabátnak, majdnem magamra öntöttem ezt a forró szart. Picsába. Visszaértem a kanapémhoz és megálltam mellette, nézegetem őt, a koffein kezdi ébresztgetni az agyam, és olyan ismerősnek hat, valahol már láttam. Mindegy, megvonom a vállam. Ekkor veszem észre, hogy az üvegasztal már minden csak nem asztal. Ja, tényleg, hiába mondtam a szőkének, hogy "Szivi, nem kell az asztalon támaszkodnod, meg tudlak tartani..." Szerencsére eret nem vágtunk vele. És úgy látom a tévé is a helyén maradt, mert rémlik, hogy amíg én akrobatáztam a szőkével, rendkívül szórakoztatott, hogy a másik kettő a tévé előtt szerette egymást. Bár a szobanövényemnek, most, hogy már váza nélkül kell élnie más a véleménye erről. Naaa, mindeeegy.

Lassan lenyugszom, néhány járulékos veszteséget leszámítva azt hiszem jól éreztük egymást. Mozgolódást hallok a háló felől, a kávé illata ébreszti őket. A fekete jelenik meg az ajtóban, szemét dörzsölve rám mosolyog és dob egy csókot. Hosszú haja takarja csak azt, amit a ruhának kellene, de az ugye a földön hever. Felébredtek, mind. Húznak az ágyba, vissza. Még utolsó mozdulatként felkapom a telefonom az éjjeliszekrényről és már pötyögöm is viberen az üzenetet drága barátomnak:
        - Hello! - írom bőszen.
        - Cső! - érkezik a válasz. - Hogy vannak a lányok?
        - Jól, és azt hiszem lefeküdtem egy 45 körüli nővel is...
        - Fúú, kis túlzással, de az anyád lehetne! :)
        - Tudom... De a tied...


Hétfő van, mosollyal az arcomon lépek ki a társasház ajtaján, nagyot szippantok a szmogos, párás reggeli levegőből és örömmel nyugtázom, hogy ez is csak egy átlagos péntek estének indult... :)