...helyett a kerge makkád...

Volt már, hogy egy piszok sz*r nap után, hulla fáradtan, elcsigázottan, elhagyta a szád egy k*rvaéletottb*sszamegazegészet és ezzel egy időben megszületett a gondolat benned, hogy ma aztán szívtál eleget, megérdemelsz egy kis pihenést, egy kis kényeztetést és már láttad is magad előtt körvonalazódni a pihenésed?

Így volt ez velem is, a nap végeztével levettem a köpenyem, a sarokba vágtam, a melós álarcom is a fogasra akasztottam, és lassan kezdtem lazulni. Hogy biztosra menjek bedugtam a kádat és megengedtem a vizet. Kis buksimban jött a kreatív ötlet! Gyertya! Igen, gyertya, csak olyan elcsépelten, amerikaifilmesengagyisan a kád szélére, a fürdőszoba egyéb pontjaira... Ó, ekkor már fülig ért a szám. Előkészültem. A kád már megtelt a forró vízzel, gyertyák sorakoztak mindenhol, ledobtam a ruháim, és elmerültem a habokban.

Vááárjááá', tegyünk egy kis kitérőt... Nos, a sztorihoz mindenképp hozzátartozik, hogy szót kell ejtenünk a macskákról, mint olyan. Van? Nincs? Na, akkor elmondom milyen állat a macska. Neeem mindig olyan shrekesen édes tekintetűek ám... Ha elb*szod a nevelést, akkor egy kis önérzetes f*sz lesz... Azám! Ránő a nyakadra. És történetesen annyira akaratos lesz, hogy nem létezhet előtte zárt ajtó. Amennyiben te mégis úgy gondolod, hogy bezárod azt a szutyok ajtót, rángatni, kaparni fogja olyan óbégatások közepette, hogy legszívesebben forró ólmot öntenél a füledbe. Így tehát te tanulsz meg nyitott ajtók mellett létezni. Igen, a budin is, és igen a hálószoba ajtaját sem zárhatod.

A másik kedvenc időtöltésük, hogy minden egyes rohadt magaslatra felmásznak. Felugranak a konyhapultra, az asztalra, mindenhova. Hiába dobod le, zavarod el... Pofán röhög és visszamászik. Ha mégis féli a büntit, akkor majd akkor fog felmászni a kiszemelt területre, ha te már nem vagy otthon, vagy alszol és már csak a szétlomolt cuccokból, tappancsai nyomaiból tudod, hogy megint elbuktál macskanevelésből, és úgy is az van, amit ő akar.

Kanyarodjunk vissza a fürdőszobához, bizony, már tudod, nyitva volt az ajtaja. Fokozatosan haladtunk előre a történésekben...
I. Nyitott ajtó
Én nyakig a vízben, macska hót sznobként bevonul, csak azért mert megteheti, és mert egyébként is sz*rik a te intim szférádra. Ekkor még nem is volt gond, itt még mindenki nyugodt.

II. Mindenhova felugrunk
Mosdó széle, gyertya, macska. Rakd össze. Aham, felugrott. És b*szki, mint az ősember, felfedezte a tüzet. Távolról, hunyorgó szemmel vizsgálta. Közelebb ment, rózsaszín orrával a levegőbe szagolt, még mindig nem értette, de mivel már kb. 10-15 centire megközelítette és nem történt semmi ördögi, közelített tovább. Még mindig semmi. Mivel nem izgett-mozgott az a rohadt láng, makka elvesztette érdeklődését iránta. Ilyen, hamar túllép az uncsi dolgokon.

III. Beképzelt macska ráb*szik (katarzis)
Az én édes, drága szőrgombolyagom felvette a "belesz*rok a te nevelésedbe" arcát - csak mert itt nekem már volt némi rossz előérzetem, és kérleltem, hogy ugyan a drága jó édes anyját, húzzon le onnan - , mélyen a szemembe nézett, pökhendien, mert tudta, hogy most csupaszon, a kádból úgy sem érem el. És megtette élete egyik legrosszabb lépését. Szó szerint. Átlépett a gyertya felett... De nem haladt tovább, megállt. Bennem is az ütő és beledermedtem a vízbe. Először csak tátott szájjal, a kád szélét szorongatva figyeltem, mi fog következni. Ezt az állapotom váltotta fel szinte a másodperc töredéke alatt előbb a fuldokló röhögés, majd a "húb*zdmeg" állapota amint láttam a parányi füstöt felszállni kisbarátunk hasa alól...

IV. A megoldás
Egyedünk is észlelte a hibát a készülékben, bár a reakcióideje igencsak lassúra sikeredett. Minden hirtelen olyan lett, mintha egy kib*szott lassított felvételt néznék. A macska pupillája először kitágul a meglepettségtől, majd összeszűkül a rémülettől, hogy márpedig az ő pocakja epilálva lesz tűznek általa. A ijedtség már a pofijára is kiült, és lassan az agyában bekapcsolt a vészcsengő, melynek hatására izmai aktivizálódtak és futásnak eredt. Párhuzamosan az ő mozdulataival én is megemeltem a s*ggem a kádból és a macska után iramodtam. (Tisztára, mintha gyakoroltuk volna ezt a szinkront.) Vizesen. Habosan. Pucéran. Nem gondolkoztam, csak ösztönösen vitt valami a macska nyomában. Ki a fürdőből, le a lépcsőn, a nappalin át az étkezőbe. És hogy a gondolat mindennél gyorsabb bizonyítja ezt, hogy miközben üldöztem a macskát, már magam előtt láttam leperegni, ahogy először a függöny kap lángra, majd terjed a tűz a bútorokra és végül a kép, hogy tűzoltók gyűrűjében nézem a ház elszenesedett maradványait még füstölögni...

Az étkező asztal alatt találtam meg a cirmost, rávetettem magam és tapogattam a hasát. Szerencsére csak a szőre perzselődött, semmi komoly nem történt, a rémképzeteimmel szemben nem lángolt az állat. Elengedtem, és én ott ültem, és próbáltam megnyugodni, nem ment. Éreztem, hogy itt valami erősebb kell. Lassan feltápászkodtam a földről, mint aki a spártai csatából tér haza... Eltámolyogtam a hűtőig, kinyitottam, kivettem belőle a pálinkát és nem a legkisebb pohárral mértem a nyugtató adagot... 

Eredményeink azon a délutánon:
Pihentető fürdőnek lőttek.
Pálinka fogyott.
Röhögőgörcs.
Néhány óráig nem láttam a macskát.
Még másnap is érezhető volt az égett szőr szaga.
Azóta sem használok gyertyát romantikázás céljából.